Ébredésem a burokban villámként ért
Szemeim hiába keresték a fényt
A világ, mint sújtó daganat
Tornyosult a fémkorona alatt
A sötétség áthatott csonton és véren,
Csupán óvóhelyemet, s rút szemüket nem érte
Csúf halszemeik - mikkel egykor láttak
üresen meredtek a halott világra
A kocsonyás burkon, melyben védve vagyok
Átérzenek az iszonyú szagok
Síkos alakjukon a pöfögő mirigyek
Bőszen termelik sós testnedveiket
A függő vízi férgek bomló hullájától
Kifele vágyom a konzerv-sír világból
Nem búcsúzom, csak mentem innen magam
és átlépem e rideg, fém börtönfalat.
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)